10.rész.

Légyszi komiba Írjátok le,hogy mi a véleményetek a blogról és hogy tetszik-e.És kattintsatok a tetszik-re,vagy a nem tetszik-re.:) 3 komi után jön a kövi rész.!Jó olvasást.:)

*Edward szemszöge*
Már 5 órája nem jött vissza Sel. Valami baja lehet?Ennyi időbe csak nem telik megvenni egy repülő jegyet.Én már 3 órája elmentem volna megnézni,hogy Sel ott van-e még,de John nem engedett,mert szerinte csak kiszellőzteti a fejét.Arra kaptam fel a fejemet,hogy valaki/valakik csengetnek.A rendőrök voltak.Gyorsan az ajtóhoz rohantam.
-Jó estét.Maga Edward Grimes?-kérdezte az egyik biztos úr.
-Igen.Én lennék.Valami baj van?
-Igen.Egy bizonyos Selena Móráról lenne szó.Sajnálattal közlöm de meghalt.
-M-mi?De..de...de az hogy lehet?Mi történt?-kérdeztem dadogva,és már a könnyeimmel küszködtem.
-Valaki leütötte,és ezt az ütést sajnos nem élte túl.
Csak ott álltam az ajtóban,és nem tudtam megszólalni a sírástól.John épp akkor jött le,amikor a rendőrök elmentek.
-Minden rendben Ed?
-Nem.Semmi sincs rendben.Miattad...miattad halt meg.
-Ki halt meg miattam?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Selena!Miért nem engedted,hogy utána menjek?
-Úr isten!Ilyen nincs!Sajnálom!És...és miért halt meg?
-Mert valaki leütötte,és nem élte túl az ütést.-mondtam majd leültem a földre.Olyan vagyok most,mint egy kis gyerek,aki azért sír mert nem kap cukrot.Végül is,mit tehetnék?De a sírás nem oldd meg semmit.
-Én most elmegyek anyáékhoz,oké?
-Ne menjek veled Ed?
-Köszi,de nem.Inkább egyedül mennék,és gyalog.
-Jó.De addig innen el nem mész, még meg nem ígéred,hogy vigyázol magadra!
-Megígérem, hogy vigyázok magamra John.-mondtam majd felvettem a pulcsimat,és elindultam gyalog anyáékhoz.

*John szemszöge*
Épp Ari-val beszéltük,hogy mi legyen a gyerek/ek neve.De nem jutottunk sokra,mert hallottam egy nagy csapódást,és gyorsan lerohantam megnézni,hogy mi volt az.Láttam ahogy Edward az ajtó előtt áll,és sír.
-Minden rendben Ed?
-Nem.Semmi sincs rendben.Miattad....miattad halt meg.
-Ki halt meg miattam?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Selena!Miért nem engedted,hogy utána menjek?
-Úr isten!Ilyen nincs!Sajnálom!És..és miért halt meg?
-Mert valaki leütötte,és nem élte túl az ütést.-mondta majd leült a földre,és ott folytatta a sírást.
Esküszöm,hogy megkeresem,aki megölte Sel-t.Nem ússza meg szárazon.Lehet,hogy megint az a Bradley Cooper volt.A rendőrök talán most se fogják megtalálni,mint ahogy múltkor sem találták meg.Nem lehet rájuk bízni ezt az ügyet.Sel régebben említette,hogy a testvére nyomozó.Felfogom hívni,és együtt megkeressük a gyilkost,még ha bele is szakadok!
-Én most elmegyek anyáékhoz,oké?-mondta Ed 
-Menjek veled?
-Köszi,de nem.Inkább egyedül mennék,és gyalog.
-Jó.De addig innen el nem mész,még meg nem ígéred,hogy vigyázol magadra!-nagyon féltem Edwardot.Sokszor csinál valami butaságot.
-Megígérem,hogy vigyázok magamra John!-mondta,majd felvette a pulcsiját és elment.
Miután elment felmentem Ari-hoz,hogy elmondjam neki mi történt szegény Sel-el.Nagyon rosszul fogadta a hírt.Felhívta a szüleit,hogy elmondja mi történt.Azt mondták,hogy holnap ide jönnek.
-Ari!Kérdd már el,Victoria számát!-mondtam suttogva.
-Oké.
Még egy kicsit elbeszélgetett velük Ari,majd lerakta.
-Megvan?-kérdeztem
-Igen.Tessék.-mondta majd ide adta a papírt amire le volt írva a szám.Elővettem a telefonom,majd felhívtam Victoriát. Kicsöngött,majd egy lágy hang beleszólt:
-Igen,tessék.-mondta Vici.
-Szia Victoria. John Grimes vagyok.Szerintem már hallottál rólam,Seltől.
-Szia.Igen hallottam.Hogy vagytok?Miért hívtál?
-Fú...hogy is mondjam...jól vagyunk...csak Sel. Sajnos őt...leütötték az utcán,és nem élte túl.-mondtam majd hallottam,hogy elkezd sírni.
-Te jó ég.Ki tehetett ilyet?És miért?
-Hát, régebbem Ari-t elrabolta Bradley Cooper.És szerintem most is az ő keze van benne.És ezért is hívlak.Mivel hallottam Sel-től hogy nyomozó vagy.Nem tudnál segíteni?
-Igen,az vagyok.Tudok segíteni,mindenben.
-Szuper.Holnap vagy esetleg valamelyik nap feljöhetnél Dublin-ba.
-Oké.Ha kell akkor már holnap megyek.
-Az jó lenne.A szüleid is holnap jönnek.
-Akkor velük is megbeszélem.És holnap megyek velük.
-Rendben.Akkor megadom a címet.-mondtam majd megadtam a címet.
-Oké.Köszi.Akkor holnap megyek.Szia.Vigyázzatok magatokra.Jó éjt.
-Oké,vigyázunk de ti is.Neked is jó éjt.Hello.-mondtam majd kinyomtam a telefont.
-Na?mikor jön?
-Holnap a szüleivel jön.
-Akkor jó.Hány óra?
-Most lesz 8 óra.Miért?
-Csak mert kezdődik a sorozatom,de nincs kedvem megnézni.Szegény Sel-re gondolok mindig.A szép pillanatok jelennek meg.Nagyon hiányzik.És akkor vajon,Edward mit érezhet?Bele se tudok gondolni,de az biztos,hogy rosszabbat érez,mint mi.És akkor a szülei?Istenem John.Remélem,hogy velünk ilyen nem fog történni.   
-Ari. Ilyenbe bele se gondolj,hogy velünk ilyen történne velünk.-mondtam majd megöleltem.
-Én most felhívom Edward-öt,hogy oda ért-e már és,hogy nincs e baj.-mondtam majd hívni kezdtem Edward-öt.
-Szia Ed.Oda értél már?

-Szia,igen.-mondta. Hallatszódot a hangán,hogy még most is sír. Annyira sajnálom.De sajnos,a sírás nem hozza vissza.
-Ide adnád apát?
-Igen.
-Hello John.-szólt bele apa.
-Hallottad mi történt?
-Igen.Szegény kislány.Edward nagyon szerethette,ha ennyire megsiratja.
-Még ennél jobban szerette.Hisz ő volt a barátnője,ahogy ő mondaná,az élete.
-Én ezt nem is tudtam.Na,én megyek.Szia.Jó éjt.Anyád üzeni,hogy mondd meg Ari-nak,hogy pusziljuk.
-Nektek is.Oké,megmondom.Hello-mondtam majd kinyomtuk a telefont.
-Puszilnak apáék.-mondtam majd Ari mellé bújtam az ágyban.
-Te.És Nath tudja?És ő egyáltalán hol van?-kérdezte Ari.
-Fú,tényleg.Kint van a parkban a haverjaival.
-Ilyenkor?
-Aha.De én elé megyek kocsival.
-Oké.Hello.
-Hello.-mondtam majd megpusziltam a homlokát.Lementem,majd felvettem egy kardigánt,és kimentem a kocsihoz.Miután beszálltam,és elindultam,megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám hívott.
-Igen?
-Szerintem ismerős a hangom.De ha mégsem,akkor megmondom hogy ki vagyok.Ismerős neked az aki elrabolta,a kis barátnődet?
-Bradley.-mondtam.Nem vettem észre,hogy piros a lámpa,ezért átmentem.Szerencsére nem volt egy kocsi sem előttem mert tuti,hogy neki mentem volna,mivel nem az utat figyeltem.
-Igen,Bradley. Most sem fognak megtalálni,mint ahogy eddig sem.
-A te kezed van abban,hogy Selena meghalt?
-Igen,az enyém.De nem halt meg.
-Mi?Él?
-Igen,él.De viszont,ha még látni akarjátok őt,akkor annak megint csak megvan az ára.
-Mennyi lenne?
-Háromszor több,mint az előző.
-Hatvan millió?De hisz az rengeteg.
-Igen.De most mondd el,hogy megadod-e a pénz összeget,vagy tényleg meghal.
-Megadom.De legalább azt mondd el,hogy jól van-e.
-Jólvan..csak egy kicsit fáj a feje.-mondta majd felnevetett.-Viszont majd még megbeszéljük,hogy mikor és hol találkozunk.Pápá.
-Te..-be akartam fejezni,de kinyomta.Örülök neki,hogy Sel él.De viszont ezt Edward-nek nem mondom el mert még valami hülyeséget csinálna.Csak Ari-nak és Victoriának mondom el,mert bennük megbízok.Meg még talán apáéknak is elmondom.Megálltam a park parkolójában,majd kiszálltam és megláttam,hogy Nath haza fele veszi az irányt.

-Nathan James Sykes!-oda ordítottam neki.
-John Paul Henry Daniel Richard Grimes!-ordította vissza,majd egy csapat tini lány meghallotta,hogy Nath kiordította a nevemet és,hogy én Nath-ét majd felénk kezdtek jönni.Nath elkezdett futni,majd a lányok utána.Én beültem a kocsiba és vártam,hogy Nath is beüljön.Nath időben ide ért,majd elindultunk haza fele.Út közben elmeséltem neki,hogy mi történt Selenával.
Úgy döntöttem,hogy neki is inkább elmondom,hogy még él,de Edward-nek ne mondja el.Szavát adta,hogy nem mondja el.Nem volt nagy forgalom,így hamar haza értünk.Amikor haza értünk Ari már békésen aludt.Nath bement a szobájába,én meg Ari mellé bebújtam az ágyba,majd én is elaludtam.

*Nath szemszöge*
Amikor meghallottam,hogy Selena meghalt azt hittem,hogy csak viccel,de nem.Szerencsére azt is elmondta,hogy igazából nem halt meg,él csak annál a szemét Bradley-nél van.Valószínű sőt,tuti,hogy a rendőrök Bradley emberei voltak.Rengeteg pénzt kell Bradley-nek fizetni,de én is adok bele pénzt,John és Edward szülei is,és Sel és Ari szülei is.Így biztos,hogy ki fog gyűlni a pénz,legalábbis remélem.00:00-kor elaludtam,majd hajnali 4-kor felkeltem.Nem tudtam aludni,hisz Sel-t elrabolták,valahol a földön,vagy egy koszfészekben fekszik úgy,hogy a feje be lehet törve.Belegondolni is rossz.Igazából,mióta megcsókoltam,úgy érzem,hogy szeretem sőt,tuti.Edward-el szakított,így szerintem lesz nála esélyem.De hülye vagyok.Ilyenkor most ezen agyalok.Gratulálok Nathan. Lementem a nappaliba,majd bekapcsoltam a tv-t és megnéztem,hogy van-e valami normális benne.Hát persze,hogy sehol semmi.Kikapcsoltam a tv-t majd benyitottam Ari és John szobájába,hogy megnézzem fent vannak-e.Hát nem voltak.Hallottam,hogy valaki nyitja az ajtót.Lementem megnézni,hogy ki az.Edward volt.
-Szia Edward.Hallottam,hogy mi történt.Sajnálom.
-Szia.Hát..igen..én is.-mondta.Láttam ahogyan egy könnycsepp lecsurog az arcán.
-Ne sírj Edward.-mondtam majd egy baráti ölelést adtam neki.
-Hát,ez volt az utolsó könnycseppem.Kifogytam a könnyekből.De hallottam,hogy meghalt a kutyád.Részvétem.
-Igen.Köszi.-mondtam majd bementem a szobámba.
-Nath.
-Igen?-mondtam.
-Te tudtál róla,hogy Sel él?-kérdezte meglepődötten.....