Egy újabb szerencsétlen nap.

<------Tessék szavazni!Ja,és komizni!;) :D 2-4 komi után jön a kövi! :)Jó olvasást. 


Miután az ablak leskelődésből vissza tértem,valaki csengetett az ajtón.
Az ajtóhoz közeledtem,de hirtelen a kívül álló ember nagy erővel a fejemnek csapta az ajtót.
-Na,ezt miért kaptam?-kérdeztem,miközben a fejemet fogtam.
-Mert meg érdemelted.-mondta egy olyan 26 éves körüli nő.
-Miért is?
-Mert elvetted a pasimat,te ribanc.-mondta ordibálva,majd Ed megjelent mögötte.
-Nem vettem el.-mondtam most már én is ordibálva,majd Ed is beleszólt.
-Kat,te menj haza.Majd megbeszéljük a dolgokat.-mondta Ed nyugodtan.
-Oké,de még tárgyalunk.-mondta majd egy nagy lendülettel megfordult és elment.
-Na,ez mi volt Ed?Nincs semi te és Katike közt?-kérdeztem mlg mindig a fejemet fogva.
-Bent mindent elmesélek.
-Jó,de ne hazudj.
Miután Ed bejött bementünk a szobánkba és leültünk az ágyra.
-Az egész úgy kezdődött,hogy nekem és John-nak a szüleink 4-5 éve kiválasztották,hogy kit szeretnének,hogy nekünk kik legyenek a párjaink.És hát nekem Kat-ot választották,John-nak pedig Claire-t.Mi viszont nem szeretjük őket,csak megpróbáltuk a dolgokat.Volt egy idő amikor úgy voltunk vele,hogy valamikor csak megszeretjük őket,de még csak kedvelni se kedveljük őket.De most az van,hogy a szüleinknek még nem mondtuk el,hogy nem szeretjük őket és,hogy már nem vagyunk együtt.De az a baj,hogy ők szeretnek minket,és azt hiszik mi is pedig már elmondtuk nekik hogy nem szeretjük,de nem fogják fel és nem tudunk mit csinálni.
-Értem.De szerintem most már itt lenne az ideje,hogy elmondjátok a szüleiteknek,hogy nem szeretitek őket.De azt is mondjátok,hogy minket szerettek.
-John már elmondta.Még azt is,hogy gyerekük lesz.
De Sel,el kell mondanom valamit.
-Ne ijessz rám.-mondtam kerek szemekkel.
-Figyelj,az van hogy nem érzek irántad szerelmet.Eddig éreztem,de most  már valahogy nem.Keveset vagyunk együtt.Te mit érzel?
-Valahogy így én is.
-Akkor szerintem megpróbálhatjuk még egyszer,de ha nem érzünk semmit akkor nem éri meg.Nem?
-Nem ér meg még egy esélyt adni neki,ha most se jött össze.De azért barátok maradhatunk.
-Rendben,akkor barátok.-mondta szomorúan.
Nem gondoltam volna,hogy így alakul a kapcsolatunk.De ha nem érzünk egymás iránt semmit,akkor nem éri meg.Talán még valami lehet,de nem hiszem,hogy sok minden.
-Én holnap után haza megyek. Muszáj,hogy majd egy kicsit egyedül lehessek-mondtam,hogy meg zavarjam a nagy csendet.
-Oké,ha így akarod.De bármikor vissza jöhetsz.Oké?
-Oké.Akkor én megyek megveszem a repülő jegyet.
Bementem a szobámba hogy felvegyek egy kinti ruhát,majd elindultam gyalog a repülő térre.Észre vettem,hogy valaki követ,ezért gyorsabban kezdtem menni,hogy a tömegbe beleolvadjak.Egyre közelebb ért,és én egyre gyorsabban mentem,majd egy saroknál ahol egy árva lélek sem volt,megfogta a vállamat majd magához rántott és lefogta a számat,majd leütött.....