♥ Everything is all the old ♥

Másnap arra keltem hogy anya alszik a szobámban Edward mellet.Nagyon meglepődtem,és örültem is hogy újra velem van.De hogy került ide?És honnan tudta hogy itt vagyok?És Ari hol van?Felkeltem majd átmentem az ágynak a másik oldalára hogy felébresszem anyát.
-Anya,anya ébredj.-mondtam suttogva hogy Ed ne keljen fel.
Hirtelen Ed felállt és megkérdezte hogy mit csinálok.
-Hát megpróbálom felébreszteni anyát.-mondtam most már rendes hangon.Aztán rá akartam nézni anyára,de eltűnt.
-Mi?nincs is itt az anyukád.-mondta kikerekedett szemekkel.
-Úgy látszik hogy csak képzelődtem.-mondtam szomorúan.
-Gyere ide.-mondta Edward egy nagy mosollyal az arcán.
Oda mentem Edward-hoz majd megfogott és behúzott az ágyba majd egy lágy csókot adott.
-Ó,bocsi.-mondta zavarodottan.
-Semmi baj.-mondtam mosolyogva.
Én pont erre a pillanatra vártam.Remélem ő is azt érzi irántam mint én ő iránta.
-Megyek,lezuhanyzok és utána elmegyek oda adni a pénzt.
-Várj,veled megyek.
-Fürödni?-mondtam kerek szemekkel.
-Nem.-mondta röhögve.
-Ja.-majd én is elkezdtem röhögni.
-Veled megyek,hogy ha van valami baj akkor segítek.
-Biztos?
-Igen,még a végén bajod esik vagy valami.-mondta aggódóan.
-Ja,és Sel,nem baj ha mozi helyett vacsorázni megyünk?
-Nem.-mondtam mosolyogva.
Elindultam a fürdő szobába majd megcsörrent a telefont.
-Mindig rosszkor csörög ez is.-mondtam mérgesen.
Miközben csörgött a telefon Ed bejött mert tudta hogy Bradley hív.
-Igen?-mondtam visszafojtott hangon.
-Hangosítsd ki.-mondta Ed halkan.
-Oké.
-Ugye nem felejtetted el hogy hamarosan találkozónk van a park egyik sikátoránál?
-Igen.
-Megvan a pénz?
-Meg.Majd kinyomta a telefont.
Ed kiment a fürdőből hogy John-al megbeszélje a mai napot.Én addig  fürödtem.Miután kész voltam lerohantam szólni Ed-nek hogy mehetünk.
Külön mentünk.Edward hátul és elől.
                                                                                                             
Amikor oda értünk Ed elbújt egy fa mögé,mivel nem vihettem magammal senkit.El kezdtem keresni hogy vajon melyik sikátorban lehet.olyan 7 perces keresés után az egyik sikátorban egy maszkos férfi volt.Hirtelen megláttam Arit és anyukámat.Oda siettem hogy oda adhassam a pénzt és vége legyen ennek a borzalomnak.
-Hát itt lennék.-mondtad visszafojtott hangon.
-A pénzből nem hiányzik 1 dollár se?
-Nem.Akár át is számolhatod.-mondtam mérgesen.
-Rendben,elhiszem, DE,ha még is hiányzik belőle valamennyi,akkor tudod hogy megtalállak.-mondta morogva.
-Nesze.Itt a kis barátnőd és az anyád.-majd köpött egyet.
-Gyertek menjünk.-mondtam idegesen,majd el kezdtünk futni.
Miután láttuk hogy Bradley elhajt a kocsival,oda mentünk Ed-hez.
-Sziasztok.-mondta Ed.
-Hello.-köszönt neki Ari.Anya meg sem tudott szólalni.
-Hahó,anya.Adsz élet jeleket?-kérdeztem mosolyogva.
-Ó,igen.És ki ez a fiatal ember Sel?-kérdezte kerek szemekkel.
-Hát....Nem hagyta hogy befejezzem.
-Jártok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem.
-Kár,pedig össze illetek.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm...
-Nelly vagyok.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm Nelly.-mondta majd vissza mosolygott.
-Légy szíves tegezz csak Nell-nek.
-Oké,Nell.
-Nos akkor,én megyek haza.
-De,anya nem maradsz egy kicsit?-kérdeztem szomorúan.
-Nem tudok mert el kell utaznom Francia országba,hogy ne rugjanak ki.
-Rendben,de azért majd hívj fel.-mondtam szomorúan majd megöleltük egymást.Anya elindult a kocsihoz majd elhajtott vele.
-Na,akkor mehetünk haza?-kérdezte Ed mosolyogva.
-Persze.mondtuk egyszerre Ari-val.
Amikor haza értünk John és Ari bevallott valamit.
-Figyeljetek,én és Ari együtt vagyunk.-mondta John nagy mosollyal az arcán.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Edward-el.
-Mióta?Hisz alig voltatok együtt.-mondtam kerek szemekkel.
-Régebb óta ismerem Ari-t,és már úgy vagy 1 hónapja.
-Hát tesó,gratulálok.-mondta Ed mosolyogva majd megölelte John.
-Ari,gratulálok.mondtam majd megöleltem Ari-t.
-Köszi-mondta mosolyogva.
-Na,és ti hogy álltok?-kérdezte John.
-Mi?hát még baráti szinten.-mondtuk egyszerre Edward-el.
-Aha,akkor azért pirultatok el mind ketten.-mondta Ari miközben John-al szemezett.
Hamar eljött a 6 óra.
-Sel,készen vagy?-kérdezte Ed türelmetlenül.-Megyek!-ordítottam az emeletről.       

Amikor leértem Ed csak figyelt és egy olyan 8 percet ott álltunk és egymást figyeltük.
-Hahó Ed,adsz élet jeleket?-kérdeztem nevetve.
-Ja,igen.-mondta majd el mosolyodott.
-Gyönyörű vagy.-mondta Ed miközben felém közeledett,majd megcsókolt.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam majd rá kacsintottam.
-Hát,azért egy picit igen.-mondta durcásan.
-Miért?
-Mert valami,vagy valaki hiányzik belőlem.-mondta majd el mosolyodott.
-Ó,és ki,vagy mi?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Hát,nem is tudom.Barna a haja,gyönyörű barna a szeme és itt áll előttem.
-Hmm...Nem is tudom,esetleg én?-mondtam gyerekes hangon.
-Esetleg te.-mondta majd lágyan megcsókolt.