Egyben rossz,és egy jó nap.

Tegnap felhívtuk a rendőröket Ari ügyében.Egész nap a kanapén ültem mert vártam hogy mikor fognak felhívni hogy meg van Ari. Egész este nem aludtam,csak a telefon előtt ültem,sírva.
Hirtelen arra kaptam fel a fejemet hogy megcsörren a telefon.
-Igen?-szóltam bele idegesen.
-Jó napot.-szólt bele egy idegen hang.
-Ha nem adnak 20 millió dollárt péntek reggel amint fel kel a nap,a kis barátnőjük meg fog halni. A közeli park egyik sikátoránál fogom várni a barátnőjével.-mondta morogva majd kinyomta a telefont.Azonnal sírva fakadtam.Honnan fogok szerezni 20. millió dollárt?

Egyedül voltam otthon,mert a fiúknak interjúra kellett menniük.Azon gondolkoztam hogy most mit csináljak.Kérjek a fiúk-tol pénzt?Nem is ismerjük annyira egymást.Sok gondolkozás után arra jutottam hogy kérhetnék anyukámtól 10. milliót és a srácoktól még 10et. Persze valahogy visszaadnám majd nekik.Erőt vettem magamon és abba hagytam a sírást,majd felhívtam anyát.
harmadjára hívom de nem veszi.Negyedjére
csak felvette.
- Hallo. Be szerezted már a 20.millió dolláromat?-kérdezte ugyan az az idegen hang.
Leejtettem a telefonomat,miközben a fiúk megérkeztek.Egyből odarohantak hozzám hogy mi baj van,de nem tudtam megszólalni.
-Mi a baj,Sel?-kérdezte Ed aggódóan.
-Felhívott egy pasas,és azt mondta, hogy ha nem adok neki péntekre 20.millió dollárt,akkor Ari meg fog halni.-mondtam visszafojtott hangon.
-Úr isten.Ez borzasztó.És anyukádat felhívtad?-kérdezte John.
-Fel,de ugyan az a pasas vette fel.Lehet hogy őt is elrabolta.
-Figyelj,nyugodj le.Mi felhívjuk megint a rendőröket.Oda adjuk neked a 20.millió dollárt.-mondta Ed mosolyogva.
-Nem lehet.-mondtam sírva.
-De,Ari és azt anyukád érdekében fogadd el.-mondta John.
-Rendben,de esküszöm az életemre hogy vissza fogom adni.
A fiúk felmentek az emeletre telefonálni.Én addig a kanapén ültem és azon gondolkoztam hogy mi lehet szegény Ari-val és anyával.
         
                                                  Eközben Arinál.
Hallottam ahogy az a pasas felhívta Sel-t és valamivel meg fenyegette,de azt hogy mivel nem hallottam pontosan.Hirtelen arra kaptam fel a fejemet hogy nyílik az a recsegő ajtó.Épp Sel anyuját hozta be ájultan.
-Hello kislány.-mondta nevetve,majd leült elém.
-Hagyjon békén.-mondtam ordítva.
-Hiába ordítasz...senki se hallja.
-Csak tudjam meg hogy mi a neve.
-Elmondom szívesen,hisz a kis barátnőd úgy se tudja kifizetni azt a 20.millió dollárt.                                                                                        
-Akkor mondja csak.-mondtam gúnyosan.

-A nevem Bradley Cooper. Megmondom elég jól néz ki,de akkor is bűnöző.                                    

                                                             Eközben a fiúknál.

Miután a srácok felhívták a rendőröket,lejöttek hozzám egy kicsit beszélgetni.
-Sel,sajnálom de az anyukádat is elrabolta.-mondta John aggódóan.
-Valahogy sejtettem.-mondtam fáradtan.
-És még az van hogy kiderítették hogy aki elrabolta Arit és anyudat, Bradley Cooper-nek hívják.
-Hisz én őt ismerem.-mondtam kikerekedett szemekkel.
-Honnan?-kérdezték egyszerre.
-régi "ismerős"e anyukámnak.De úgy látszik hogy most már az ellenségünk.
-Sajnálom.-mondta Ed majd megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.Egyből elpirultam.
-Mi az,elpirultál.-mondta nevetve Ed.
-Ó,semmi.-mondtam nagy mosollyal.
-Na, akkor én nem is zavarok.Felmegyek a szobámba.-mondta John,majd kacsintott egyet Edward-re.
-Figyelj,tudom hogy rosszkor kérdezem,de eljönnél velem holnap a moziba?-mondta cuki hangon,majd egy nagy mosoly jelent meg az arcán.
-Persze,legalább elveszi a figyelmemet az aggódástól.
-Akkor holnap este 6-kor?
-Nekem megfelel.-mondtam mosolyogva,majd Edward megölelt.