2012. december 31., hétfő

A romantic day


Fél óra alatt ott voltunk az étteremnél.Mielőtt bemehettünk volna,rajongók ezrei támadták le szegény Edward-öt.Mindenki rám nézett,hogy vajon kije lehetek Ed-nek. Miután mindenkivel csinált egy közös képet és aláírásokat is osztott,a rajongók hagyták hogy elmenjünk a dolgunkra.
-Bocsi,csak tudod...a rajongókkal nem lehet bírni.-mondta nevetve Ed.
-Nincs semmi baj.Szerintem most már menjünk be mert hűvösödik.
-Persze,menjünk.
Amikor bementünk mindenki minket bámult.Kicsit szokatlan volt a dolog,de ha még továbbra is vele leszek akkor meg kell szoknom.Amikor oda mentünk az asztalhoz Edward úri emberkén ki húzta a székemet.
-Itt van az étlap.-mondta a pincér unottan.
Kiválasztottuk az ételt,majd Edward felállt és oda ment a pincérhez,majd a zenészekhez.
Nem tudtam hogy mit akar vele.
Amikor Edward visszajött akkora mosoly volt az arcán.Majdnem elnevette magát.
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Ó,semmi.
-Biztos?
-Khm....pff....hahahaaa-elnevette magát.
-Mi az?Olyan furcsán nézel.-mondta Ed mosolyogva.
-Ja,semmi csak nem tudom mi volt ilyen vicces.-Semmi,csak a pincér mondott egy baromi jó viccet.
Elbeszélgettünk egy kicsit majd a pincér hozta a ételt.
Miután megettük az elő ételt,jött a desszert.
Edward és én egy hatalmas csoki tortát rendeltünk.
Miközben ettük a desszertet oda jöttek mellénk a zenészek és el kezdtek valami romantikus zenét játszani,majd oda jött a pincér is ,és át adott egy borítékot.Kibontottam a borítékot majd hangosan felolvastam:
            "Kedves Sel,szeretnél a barátnőm lenni?"                                                                                
                                                Edward Grimes

Hát ez gyorsan jött,de hát mit mondhatnék rá?-Igen.-mondtam mosolyogva majd Edward oda jött és megcsókolt.Pont szilveszter volt. 23:59-kor megcsókolt  0:1-percig nagyon romantikus volt, így jól zártam le az évet és jól is kezdtem.Nagyon későn értünk haza és mindenki hamar lefeküdt aludni.Másnap amikor felkeltem láttam, hogy a fiúk palacsintát sütnek.Nagyon megörültem és Ed  nyakába......





2012. december 30., vasárnap

♥ Everything is all the old ♥

Másnap arra keltem hogy anya alszik a szobámban Edward mellet.Nagyon meglepődtem,és örültem is hogy újra velem van.De hogy került ide?És honnan tudta hogy itt vagyok?És Ari hol van?Felkeltem majd átmentem az ágynak a másik oldalára hogy felébresszem anyát.
-Anya,anya ébredj.-mondtam suttogva hogy Ed ne keljen fel.
Hirtelen Ed felállt és megkérdezte hogy mit csinálok.
-Hát megpróbálom felébreszteni anyát.-mondtam most már rendes hangon.Aztán rá akartam nézni anyára,de eltűnt.
-Mi?nincs is itt az anyukád.-mondta kikerekedett szemekkel.
-Úgy látszik hogy csak képzelődtem.-mondtam szomorúan.
-Gyere ide.-mondta Edward egy nagy mosollyal az arcán.
Oda mentem Edward-hoz majd megfogott és behúzott az ágyba majd egy lágy csókot adott.
-Ó,bocsi.-mondta zavarodottan.
-Semmi baj.-mondtam mosolyogva.
Én pont erre a pillanatra vártam.Remélem ő is azt érzi irántam mint én ő iránta.
-Megyek,lezuhanyzok és utána elmegyek oda adni a pénzt.
-Várj,veled megyek.
-Fürödni?-mondtam kerek szemekkel.
-Nem.-mondta röhögve.
-Ja.-majd én is elkezdtem röhögni.
-Veled megyek,hogy ha van valami baj akkor segítek.
-Biztos?
-Igen,még a végén bajod esik vagy valami.-mondta aggódóan.
-Ja,és Sel,nem baj ha mozi helyett vacsorázni megyünk?
-Nem.-mondtam mosolyogva.
Elindultam a fürdő szobába majd megcsörrent a telefont.
-Mindig rosszkor csörög ez is.-mondtam mérgesen.
Miközben csörgött a telefon Ed bejött mert tudta hogy Bradley hív.
-Igen?-mondtam visszafojtott hangon.
-Hangosítsd ki.-mondta Ed halkan.
-Oké.
-Ugye nem felejtetted el hogy hamarosan találkozónk van a park egyik sikátoránál?
-Igen.

-Megvan a pénz?
-Meg.Majd kinyomta a telefont.
Ed kiment a fürdőből hogy John-al megbeszélje a mai napot.Én addig 
 fürödtem.Miután kész voltam lerohantam szólni Ed-nek hogy mehetünk.
Külön mentünk.Edward hátul és elől.
                                                                            
                                 
Amikor oda értünk Ed elbújt egy fa mögé,mivel nem vihettem magammal senkit.El kezdtem keresni hogy vajon melyik sikátorban lehet.olyan 7 perces keresés után az egyik sikátorban egy maszkos férfi volt.Hirtelen megláttam Arit és anyukámat.Oda siettem hogy oda adhassam a pénzt és vége legyen ennek a borzalomnak.
-Hát itt lennék.-mondtad visszafojtott hangon.
-A pénzből nem hiányzik 1 dollár se?
-Nem.Akár át is számolhatod.-mondtam mérgesen.
-Rendben,elhiszem, DE,ha még is hiányzik belőle valamennyi,akkor tudod hogy megtalállak.-mondta morogva.
-Nesze.Itt a kis barátnőd és az anyád.-majd köpött egyet.
-Gyertek menjünk.-mondtam idegesen,majd el kezdtünk futni.
Miután láttuk hogy Bradley elhajt a kocsival,oda mentünk Ed-hez.
-Sziasztok.-mondta Ed.
-Hello.-köszönt neki Ari.Anya meg sem tudott szólalni.
-Hahó,anya.Adsz élet jeleket?-kérdeztem mosolyogva.
-Ó,igen.És ki ez a fiatal ember Sel?-kérdezte kerek szemekkel.
-Hát....Nem hagyta hogy befejezzem.
-Jártok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem.
-Kár,pedig össze illetek.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm...
-Nelly vagyok.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm Nelly.-mondta majd vissza mosolygott.
-Légy szíves tegezz csak Nell-nek.
-Oké,Nell.
-Nos akkor,én megyek haza.
-De,anya nem maradsz egy kicsit?-kérdeztem szomorúan.
-Nem tudok mert el kell utaznom Francia országba,hogy ne rugjanak ki.
-Rendben,de azért majd hívj fel.-mondtam szomorúan majd megöleltük egymást.Anya elindult a kocsihoz majd elhajtott vele.
-Na,akkor mehetünk haza?-kérdezte Ed mosolyogva.
-Persze.mondtuk egyszerre Ari-val.
Amikor haza értünk John és Ari bevallott valamit.
-Figyeljetek,én és Ari együtt vagyunk.-mondta John nagy mosollyal az arcán.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Edward-el.
-Mióta?Hisz alig voltatok együtt.-mondtam kerek szemekkel.
-Régebb óta ismerem Ari-t,és már úgy vagy 1 hónapja.
-Hát tesó,gratulálok.-mondta Ed mosolyogva majd megölelte John.
-Ari,gratulálok.mondtam majd megöleltem Ari-t.
-Köszi-mondta mosolyogva.
-Na,és ti hogy álltok?-kérdezte John.
-Mi?hát még baráti szinten.-mondtuk egyszerre Edward-el.
-Aha,akkor azért pirultatok el mind ketten.-mondta Ari miközben John-al szemezett.
Hamar eljött a 6 óra.
-Sel,készen vagy?-kérdezte Ed türelmetlenül.
-Megyek!-ordítottam az emeletről.       
Amikor leértem Ed csak figyelt és egy olyan 8 percet ott álltunk és egymást figyeltük.
-Hahó Ed,adsz élet jeleket?-kérdeztem nevetve.
-Ja,igen.-mondta majd el mosolyodott.
-Gyönyörű vagy.-mondta Ed miközben felém közeledett,majd megcsókolt.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam majd rá kacsintottam.
-Hát,azért egy picit igen.-mondta durcásan.
-Miért?
-Mert valami,vagy valaki hiányzik belőlem.-mondta majd el mosolyodott.
-Ó,és ki,vagy mi?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Hát,nem is tudom.Barna a haja,gyönyörű barna a szeme és itt áll előttem.
-Hmm...Nem is tudom,esetleg én?-mondtam gyerekes hangon.
-Esetleg te.-mondta majd lágyan megcsókolt.

Egyben rossz,és egy jó nap.


Tegnap felhívtuk a rendőröket Ari ügyében.Egész nap a kanapén ültem mert vártam hogy mikor fognak felhívni hogy meg van Ari. Egész este nem aludtam,csak a telefon előtt ültem,sírva.
Hirtelen arra kaptam fel a fejemet hogy megcsörren a telefon.
-Igen?-szóltam bele idegesen.
-Jó napot.-szólt bele egy idegen hang.
-Ha nem adnak 20 millió dollárt péntek reggel amint fel kel a nap,a kis barátnőjük meg fog halni. A közeli park egyik sikátoránál fogom várni a barátnőjével.-mondta morogva majd kinyomta a telefont.
Azonnal sírva fakadtam.Honnan fogok szerezni 20. millió dollárt?

Egyedül voltam otthon,mert a fiúknak interjúra kellett menniük.Azon gondolkoztam hogy most mit csináljak.Kérjek a fiúk-tol pénzt?Nem is ismerjük annyira egymást.Sok gondolkozás után arra jutottam hogy kérhetnék anyukámtól 10. milliót és a srácoktól még 10et. Persze valahogy visszaadnám majd nekik.Erőt vettem magamon és abba hagytam a sírást,majd felhívtam anyát.
harmadjára hívom de nem veszi.Negyedjére
csak felvette.
- Hallo. Be szerezted már a 20.millió dolláromat?-kérdezte ugyan az az idegen hang.
Leejtettem a telefonomat,miközben a fiúk megérkeztek.Egyből odarohantak hozzám hogy mi baj van,de nem tudtam megszólalni.
-Mi a baj,Sel?-kérdezte Ed aggódóan.
-Felhívott egy pasas,és azt mondta, hogy ha nem adok neki péntekre 20.millió dollárt,akkor Ari meg fog halni.-mondtam visszafojtott hangon.
-Úr isten.Ez borzasztó.És anyukádat felhívtad?-kérdezte John.
-Fel,de ugyan az a pasas vette fel.Lehet hogy őt is elrabolta.
-Figyelj,nyugodj le.Mi felhívjuk megint a rendőröket.Oda adjuk neked a 20.millió dollárt.-mondta Ed mosolyogva.
-Nem lehet.-mondtam sírva.
-De,Ari és azt anyukád érdekében fogadd el.-mondta John.
-Rendben,de esküszöm az életemre hogy vissza fogom adni.
A fiúk felmentek az emeletre telefonálni.Én addig a kanapén ültem és azon gondolkoztam hogy mi lehet szegény Ari-val és anyával.
         
                                                  Eközben Arinál.
Hallottam ahogy az a pasas felhívta Sel-t és valamivel meg fenyegette,de azt hogy mivel nem hallottam pontosan.Hirtelen arra kaptam fel a fejemet hogy nyílik az a recsegő ajtó.Épp Sel anyuját hozta be ájultan.
-Hello kislány.-mondta nevetve,majd leült elém.
-Hagyjon békén.-mondtam ordítva.
-Hiába ordítasz...senki se hallja.
-Csak tudjam meg hogy mi a neve.
-Elmondom szívesen,hisz a kis barátnőd úgy se tudja kifizetni azt a 20.millió dollárt.                                                                                        

-Akkor mondja csak.-mondtam gúnyosan.


-A nevem Bradley Cooper. Megmondom elég jól néz ki,de akkor is bűnöző.                                    

                                                             Eközben a fiúknál.

Miután a srácok felhívták a rendőröket,lejöttek hozzám egy kicsit beszélgetni.
-Sel,sajnálom de az anyukádat is elrabolta.-mondta John aggódóan.
-Valahogy sejtettem.-mondtam fáradtan.
-És még az van hogy kiderítették hogy aki elrabolta Arit és anyudat, Bradley Cooper-nek hívják.
-Hisz én őt ismerem.-mondtam kikerekedett szemekkel.
-Honnan?-kérdezték egyszerre.
-régi "ismerős"e anyukámnak.De úgy látszik hogy most már az ellenségünk.
-Sajnálom.-mondta Ed majd megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.Egyből elpirultam.
-Mi az,elpirultál.-mondta nevetve Ed.
-Ó,semmi.-mondtam nagy mosollyal.
-Na, akkor én nem is zavarok.Felmegyek a szobámba.-mondta John,majd kacsintott egyet Edward-re.
-Figyelj,tudom hogy rosszkor kérdezem,de eljönnél velem holnap a moziba?-mondta cuki hangon,majd egy nagy mosoly jelent meg az arcán.
-Persze,legalább elveszi a figyelmemet az aggódástól.
-Akkor holnap este 6-kor?
-Nekem megfelel.-mondtam mosolyogva,majd Edward megölelt.



2012. december 29., szombat

A nagy baj.





Miután leraktuk a telefont Ari egyből lerohant anyukámnak elmondani hogy hova fogunk menni holnap,és kivel fogunk találkozni.Miután Ari feljött a szobánkba anya egyből kiabált a földszintről hogy feküdjünk le minél hamarabb.

Másnap arra keltem hogy csörög a telefonom és a földön fekszek mert Ari lelökött az éjszaka közepén.Felvettem a telefont majd egy angyali hangot hallottam.
-Jó reggelt álomszuszék.Reggel 9 óra van és 1 óra múlva megy a gép.-mondta nevetve Edward.
-Neked is jó reggelt,köszi hogy szólsz...tuti elaludtunk volna.
-Na siessetek csajok mert mindjárt ott leszünk.-mondta John.
-Oké,oké. Hello.-Majd kinyomtam a telefont
Egyből elkezdtem kiabálni Ari-nak hogy ébredjen de meg sem mozdult.Aztán magától rájött hogy ma Dublin-ba megyünk.
Kinéztem hogy milyen idő van kint,nagyon meleg,és ez elég fúrcsa...                                                                            Elindultam a szekrényhez hogy kivegyek valamilyen ruhát.Miközben én a ruha kiválasztásában szerencsétlenkedtem,Ari már
kész volt.
-Be csomagoltál?-kéredztem csodálkozva.
-Igen,még szép.
-Még jó hogy én már tegnap becsomagoltam.
Miközben kerestem a ruhámat az ikrek elkezdtek
dudálni hogy menjünk le.
-Ari,menj és hívd be őket egy kicsit még kész nem leszek.-mondtam idegesen.
-Oké,rohanok csak siess!
-Rendben.
Csodák csodájára találtam valami normális ruhát.Nem szoktam ezt csinálni hogy nem találok semmi ruhát,de most mégis.Olyanokkal megyek Dublin-ba akiket nagyon szeretek.Elindultam a bőröndökkel,majd a lépcsőn szépen sorjában legurult az összes...Ez is azért van mert ideges vagyok mert lekéshetjük a gépet és az nem lenne jó.
-Sziasztok.-mondtam zavarodottan.
-Hello.-köszöntek egyszerre az ikrek majd oda jöttek segíteni kivinni a bőröndöket.Szerencsére kocsival mentünk a reptérre és ezért az út csak 10 perc volt.Amikor oda értünk egyből bejelentették hogy a Dublin-i gép 5 perc múlva felszáll.Egyből rohanni kezdtünk.Szerencsére elértük a gépet. Furcsa de az én jegyem Edward mellé szólt.
-De jó.Egymás mellett ülünk.-mondta Edward nevetve.
-Igen.
Elfoglalta mindenki a helyét,majd felszállt a gép.Én valahogy elaludtam.Amikor felébredtem épp akkor szállt le a gép.Amikor kiszáltunk a gépből Edward megkérdezte tőlünk hogy nem költözünk be hozzájuk addig ameddig itt leszünk Dublin-ba.Ari persze hogy egyből igen mondott.
-Hát,ha nem zavarunk akkor szivesen mennénk.-mondtam mosolyogva.
-Persze hogy nem zavartok.-mondta John.
Mentünk,és fogtunk egy taxit.Fél óra alatt ott voltunk a fiúk házánál.
Gyönyörű volt.
-Nos,itt a mi kis házikónk.-mondta nevetve Ed.
-Kicsi?-kérdeztem furcsa fejet vágva.
Amikor bementünk az ajtóban kutya támadásban részesültünk Ari-val.
A fiúk csak nevettek hogy hogy játszunk a kutyákkal.
-Fent van a mi szobánk.-mondta John.
-A földszinten,vagy az emeleten akartok lenni?-kérdezte Ed.
-Én az emeleten.-mondta Ari.
-Hát én meg akkor kénytelen leszek veled tartani.-mondtam
-De jöhet valaki hozzám is.-mondta nevetve John.
-Akkor megyek.-mondta röhögve Ari.
-Oké,megegyeztünk.-mondta John.
Én és Ed csak figyeltünk ahogy megtárgyalják, hogy Ed nem tud a szobában aludni, mert Ari megy a helyére.
-Hát akkor Ed egyedül alszol.-mondta röhögve John.
-Nem alszok én egyedül.-mondta Ed majd kacsintott egyet.
-Miért?ki lesz veled?-mondta John és visszakacsintott.
Majd egymásra néztek, és mintha telepatikusan beszélgettek volna.
-Sel?-mondta Ed.
-Igen?-mondtam furcsán nézve.
-Aludhatok a te szobádban?-kérdezte cuki hangon amitől el lehetne ájulni.
-Ó,persze.-mondtam gyerekes hangon mire mindenkinek nagy mosoly fagyott az arcára.Olyan fél 1 körül lement mindenki magától a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Mit szólnátok ha elmennénk a strandra?-mondta John és Ed egyszerre.
-Nekem 8.-mondta Ari
-Nekem is.
1 órára oda is értünk,majd elmentünk átöltözni .Ari nem idúlt el velem.
-Nem jössz Ari?
-De,mindjárt megyek.-mosolyogva mondta.
-Oké,de siess.
Mire és felöltöztem,Ari még sehol sem volt.
Gondoltam lehet már a fiúkkal van.
-Sziasztok.
-Hello.-mondták egyszerre mosolyogva.                 
-Ari hol van?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudjuk,azt hittük hogy veled van.
-Úr isten!
-Mi van?
Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam hogy megmentsem,de sajnos nem sikerül.A fiúk csak futottak utánam.
-Mi az Sel?-Kérdezte Ed.
-Az,hogy a legjobb barátnőmet elrabolta valaki.-Sírva mondtam.
-Hívom a rendőröket.-mondta John.......                                                                                              

Egy szuper nap.

A történet két tini lánnyal kezdődik,velem és Arianával. Ari-val 15 éve vagyunk Barátnők és mivel holnap ünnepeljük ezt a gyönyörű barátságot ezért úgy gondoltam hogy örülne egy Dublin-i utazásnak.Elindultam venni a kabátomat,de Ar megszólított hogy hova is megyek.
-Szia Sel,hova mész?
-Öm..találkozok az egyik régi ismerősömmel.-Mondtam furcsa pofával.
-Ja,jó.Egyébként tudsz róla hogy ma átjönnek a szüleim?-Mondta meglepetten.
-Igen,miért te nem tudtál róla?-Kérdeztem meglepetten.
-Nem.Most mondta anyud hogy jönnek.-Mondta sértődötten.
-Figyelj,ezt majd megbeszéljük máskor.Nekem most mennem kell mert elkések.
-Jó.-mondta durcásan.
Körülbelül 15 perc alatt oda is értem,hogy megvegyem a jegyeket.
Beálltam a hosszú sorba,és valami olyat láttam amitől majdnem elájultam.
Ott állt a szemem előtt Edward és John Grimes. Nem mertem oda menni.
Bátorságot vettem hogy oda menjek.
-Sziasztok.-mondtam izgatottan.
-Szia.-mondták egyszerre az ikrek.
-Bocsi,csak azért szólok mert a cipőfűződ ki van kötve-mondtam idegesen
és meglepetten.
-Jaj,köszi.Mindig kikötődik.-egy hatalmas mosollyal mondta Edward.
-Azt hittük már hogy már kitaláltad hogy kik vagyunk-kacagva mondta John.
-Héé,John.Most elszóltad magadat.-mondta mérgesen.
Elkezdtek vitatkozni és én csak figyeltem hogy milyen aranyosak amikor mérgesek.
-Bocsi hogy végig kellett nézned a veszekedésünket.
-Semmi baj,csak vigyázzatok mert más észrevesz titeket.-mondtam nevetve.
-Kösz hogy szólsz.....
-Sel,Selena Móra vagyok.
-Szia Sel.Én Edward Grimes ő pedig a bátyám John Grimes.
-Igen,tudom.-mondtam mosolyogva.
-És egyébként te hova fogsz utazni?
-Dublin-ba készülök menni a barátnőmmel,mert holnap ünnepeljük a 15 éves barátságunkat és gondoltam örülne neki ha elvinném.
-Az cool.Mi is oda megyünk.-mondta egy nagy mosollyal John.
-És melyik nap akartok menni?-Kérdezte Edward.
-Holnap.
-Mi is akkor megyünk,esetleg találkozhatnánk Dublin-ba valamikor?-kérdezte mosolyogva és olyan édes pofával.
-Igen,örülnék neki.-egy hatalmas mosoly fagyott az arcomra.
Telefon számot cseréltünk majd elköszöntünk egymástól.
Még ez lezajlott sorra is kerültem.
-Jó estét.Két jegyet szeretnék holnapra Dublin-ba.
-Parancsoljon.
Köszönöm,viszlát.
Mire haza értem már mindenki valami alkalmi ruhát húzott magára és már
 
ott voltak a vendégek.Siettem fel a szobámba hogy valamit én is magamra húzhassak.
Mire leértem mindenki arról beszélt hogy Ari és én mennyire jó barátnők vagyunk.
Leültem Ari mellé.El akartam mesélni neki hogy mi történ velem a reptéren de anyu közbe szólt.
-Sel,behoznád a csirkét?
-Igen,persze rohanok.
Elindultam a konyhába a csirkéért
de megcsörrent a telefonom.Edward volt.gyorsan rohantam hogy bevigyem a kaját miközben mindenki hallgatta a telefonom csengőhangját.Gyorsan leraktam a csirkét az asztalra majd kimentem és felvettem a telefonom.
-Igen?-szóltam bele izgatottan.
-Szia,Sel. Gondoltam felhívlak mert meg szeretném kérdezni hogy holnap kivihetünk titeket a reptérre?
-Igen,köszi.De csak akkor ha nem baj.
-Persze hogy nem baj.John már meg akarja ismerni a barátnődet.-mondta miközben John ordibálta Ed-nek hogy miért mondta el.
-Szerintem Ari is nagyon meg szeretne ismerkedni veletek.
-Már el mondtad neki hogy találkoztunk?
-Nem,még nem tudtam elmondani neki mert vendégek vannak nálunk és túl nagy zajt csapta a sikítozásával.-mondtam röhögve.
Edward is elnevette magát.
-Akkor szerintem menj,majd felhívsz ha elmondtad neki?-olyan cuki hangon mondta hogy majdnem elájultam.
-Igen,persze még szép.Na szia akkor.
-Hello csajszi.-mondta röhögve.Majd kinyomtam a telefont.Kissé megfagytam de megérte hisz olyan emberrel beszélhettem akibe teljesen bele vagyok zúgva.Bementem a többiekhez,Ari és anya kérdően néztek rám.
-Kicsim,valami fiúval beszéltél?
-Anya,azt se szabad?
-Ezt majd megbeszéljük még valamikor!-mondta dühösen.
olyan 22 óra körül elmentek a vendégek majd anya oda jött hozzám.
-Sel,ha fiúval beszéltél akkor légy szíves mondd el nekem.
-Jó,egy fiú volt.
-Jártok?hány éves?szőke?barna?
-Anya!Elég!Nem járunk,még nemrég ismertem meg.
-Rendben de ha van valami akkor szólj,oké?
-Oké.
Felmentem a szobánkba majd oda mentem Ari-hoz aki persze hogy twitteren azt leste hogy miket irkálnak ki a fiúk.
-Ari,mondanom kell valamit.
-Úr isten!Baj van?
-Nem,még hogy baj?Nos figyelj!
-Oké,csak mondjad már!-mondta dühösen.
Ha Ari-nak elkezdesz mondani valamit és nem mondod el neki hamar akkor nagyon begurul.
-Nos,az van hogy mivel holnap lesz az a nap amikor megismerkedtünk pontosan holnap lesz 15 éve.És ezért úgy gondoltam hogy elmegyünk holnap Dublin-ba..és még az van hogy....
-ÚÚÚÚRISTENN!-ordibálta.Azt se hagyta hogy befejezzem.
-Héé!van még valami amit mondanom kell.-most már én is ordítottam.
-Mondd.
-Ma amikor elmentem megvenni a jegyeket akkor találkoztam John és Edward Grimes-al!És telefonszámot cseréltem Edward-al....
-ÚÚÚRISTEEN!*-*-na persze ezt se hagyta hogy befejezzem.
-Na!még mindig mondanám...!
-OKÉ!-mondta kíváncsian.
-Az van hogy holnap Edward és John kivisz minket a reptérre mert ők is holnap utaznak Dublin-ba és találkozni akar majd még velem valamikor...Ja és a legfontosabb számodra hogy maga John Grimes meg akar téged ismerni.
-Nemááár Sel!Meg fogsz őríteni.-mondta ordibálva és röhögve.
-Naaa,és most felhívjuk szépen őket.-mondtam nagy mosollyal az arcomon.Kicsörgött a telefon majd felvette és Ari elkezdett ordibálni.Szegény Ed a süketülés szélén állhatott.De persze én is.
-Szia Ed!-mondtam kiabálva hogy túl kiabáljam Ari-t.
-Sziiasztok!mondák egyszerre az ikrek.
-Sziasztok Ari vagyok,holnap tényleg találkozni fogok veletek?-kérdezte kíváncsian.
-Igen,csak légyszi ne ordibálj.-Röhögött John.
-Húú de baró.-mondta hülye hangon Ari.
-Na akkor mi most megyünk is .Majd holnap találkozunk.Jó éjt.
-Nektek is,jó éjt.-mondtuk egyszerre Ari-val.