Remélem tetszeni fog ez a rész.Próbálta,m minél hosszabbat hozni.:)
De legalább hamarabb hoztam.Jó olvasást mindenkinek és a következő rész 4 komi után fog jönni.Addig nem jön a következő rész,még meg nincs a 4 komi.!
Még egyszer jó olvasást.:))
*Lau szemszöge*
A fiuk mellettem baromira hangosan röhögtek.Már majdnem rájuk szóltak,de a repülő elkezdett ide-oda mozogni.Mindenki pánikba esett,kivéve az ikrek.Nekem ez volt az első repülő utam,és tessék...mindjárt meghalok.Edward látta,hogy félek,ezért megfogta a kezemet.Körülbelül 5-7 pere mozog így,de szerencsére a pilóta a rendes állásba tudta rakni a gépet. Komolyan azt hittem,hogy meghalunk.Olyan jó,hogy az első repülésemen kis híján meghaltam.Jó,nem akarok e miatt nagy felhajtást csinálni,de akkor is féltem.
-Jól vagy?-kérdezte Edward kedves hangon.
-Igen.Csak egy "kicsit" megijedtem.
-Egy kicsit én is,de megszoktam.
-Nem félsz,hogy egyszer tényleg nem sikerül a helyére rakni a gépet,és akkor meghalsz?
-Persze,hogy félek.De mindig azt mondom,hogy nem lesz semmi baj és igazam is van.Mindig jóra kell gondolni,nem szabad azt mondani,hogy "úgy is meghalok".Nem fog az történni,ha jóra gondolsz.Mindig ezt mondta a nagypapám.Azóta mindig erre gondolok.
-Jó ötlet.De viszont köszi,hogy megfogtad a kezemet.Annyira már nem féltem.
-Szívesen.
-Amúgy nem látszol idegesnek amiatt,hogy Sel eltűnt.
-De az vagyok,csak nem akarom kimutatni.Tudom,hogy Sel erős,okos lány és meg tudja magát védeni.Amúgy se fogja bántani az apád.-monda,majd felállt és kiment a wc-re.Mindig amikor szóba jön Sel,akkor mindig ki megy valahova.Szegénynek nagyon hiányozhat.
Körülbelül 10 percig kint volt.
-Itt vagyok.-mondta,majd vissza ült a helyére.
-Jól vagy?Csak mert elég sokáig voltál kint.
-Igen,csak egy kicsit gondolkoztam.
Kicsit?Hát ez nem volt kicsi.
-Nézünk valamilyen filmet?-ajánlotta Edward.
-Nekem nyolc.
-Elnézést,hölgyem.-szólt Edward.-tudna hozni nekem 2 fülhallgatót?
-Persze,hozom már is.
2 perc után hozta majd bedugtuk a füleseket és Edward keresett egy jó filmet.Megnéztük az Apádra Ütök-et,majd egy kis Így Jártam Anyátokkal-t néztünk.Épp a legjobb részt néztük,amikor megszólalt a pilóta,hogy mindenki maradjon a helyén,mert leszállunk.Miközben egyre alacsonyabban voltunk,egyre rosszabbul lettem.Alig vártam,hogy kiszálljak és egy kis friss levegőt szívhassak.Csak vártam,hogy én is leszállhassak.Amikor rám került a sor,majdnem lehánytam az egyik utast.Gyorsan rohantam egy kukához.
-Jól vagy Lau?-kérdezte John.
-Persze,csak egy kicsit felkavarta a gyomromat a leszállás.
-Mehetünk tovább?
-Igen.
Fogtunk egy taxit,hogy elvigyen minket a szállodához.Korea egyszerűen gyönyörű.Úgy nézett mindenki ki az ablakon,mint egy kisgyerek.Leírhatatlan,hogy milyen gyönyörű így este fele.
Amikor kiszálltunk a taxiból,egy hatalmas épület előtt találtuk magunkat.
-Ez lenne a szállodánk?Ez egy luxus szálloda?-kérdeztem miközben állam leesett.
-Igen.Luxus szálloda ha lehet úgy mondani.Itt Koreában nincs olyan,ami ne lenne "luxus".Ez az ország,város elég gazdag.-Mondta Nathan.
-Értem.
Kijött a szállodából egy "pakkos ember".Így nevezte el azokat az embereket John,akik a szállodában dolgoznak.Nem értem miért,de az a legjobb,hogy John se tudja,elvileg csak úgy jött az ötlet.Amikor beléptünk a bejárati ajtón megint csak az állunkat keresgélhettük a srácokkal.Belülről még szebb mint kívülről.A lift belülről,kívülről is szép volt.Nocsak,egy szállodát dicsérek.Ilyen nem adódik meg sokszor.Szerintem mondanom sem kell,hogy a szobánk még szebb volt.A konyha hatalmas,a nappali is az,na de a szobánk..még gyönyörűbb.Edward és Nathan azon veszekedtek,hogy melyik szoba legyen az övéké.Az egyik szoba kb.10cm3-rel kisebb volt,mint a másik.
-Lau,döntsd el,hogy melyik legyen az én szobám.-mondta Edward.
-Fiúk.A fenébe is.Hagyjátok már abba a veszekedést.Nehogy belehaljatok,hogy egy kicsit kisebb az egyik szoba,mint a másik.Inkább azon kéne izgulni,hogy Sel merre van és,hogy megtaláljuk e egyáltalán.Nem ismeritek az apámat.-mondtam nekik idegesen.Jézusom.Ilyen még sosem volt.Kitört belőlem a veszekedés és az igazság osztás.-Annyit hallottam Edward-től,Selről,hogy milyen.Nincs szívem hagyni,hogy az apám megölje.Edward akkor menj az én szobámba,ha annyira nagyot akarsz,csak az isten szerelmére.Hagyjátok abba a veszekedést.
-Igazad van Lau.-mondta halkan,szomorúan Edward.-ilyen hülyeségen nem lenne szabad veszekednünk,amikor Sel élete van kockán.
-Szerintem most pakoljunk ki.-mondta John.-Lau.Utána megadod az apádnak a számát?
Erre csak bólintottam.10-05 perces pakolás után mindenki befejezte a dolgát és leültünk a nappaliban lévő kanapéra.Elővettem a mobilomat és megadtam John-ak az apám számát. Beütötte számot,majd hívta.Kihangosította és vártunk.
-Nocsak,nocsak.A szőke herceg felhívott.-mondta két nevetés közben.
-Hagyja abba.Itt van a lánya velünk.
-Laura?Hát már megint más mellé állt,mint az apja mellé?!..
-Igen apa.-mondtam neki.Egy kicsit bekönnyezett a szemem.Az azért már rossz értés,hogy egy lány apja bűnöző és még azt akarja,hogy segítsen neki embereket ölni.Szörnyű.Még egy bogarat sincs szívem megölni,nem hogy embert.Na de elég az ön sajnálkozásból.-apa,hol van Sel?Hol vagytok?
-Abba a szállodába,ahol ti vagytok.A 226-os szobába vagyunk. Selena jól van.De viszont a pénz megvan?
-Igen.Az összes.-mondta Edward.
-Akkor most menjünk?-kérdeztem.
-Igen.De csak 2 ember jöjjön.
-Jó.-mondtuk egyszerre Edwardel.
-Ugye rendőrök nincsenek veletek?
-Nincsenek apa.-nekem mindent el hisz.De amúgy tényleg nincsenek rendőrök velünk.
Kinyomta a telefon.
-Ki menjen?-kérdeztem.
-Szerintem John és Edward.-mondta Nath.
-Ne John és Laura menjen?Szerintem neki kéne.Az ő apja.-mondta Edward.
-Nem.Szó sem lehet róla Edward.Te barátnőd.-mondtam.
-De már nem.Csak volt.
-Edward ne makacskodj.Velem jössz és kész.-parancsolt rá John.
-Itt a pénz.-adta oda Nathan John-nak a pénzt.
-Járjatok sikerrel srácok.És óvatosan.De annyit mondok,ha fegyver van nála,már pedig tui,hogy van,akkor ne ijedjetek meg.Nem fog ölni.Ilyen helyeken nem öl.Meg amúgy is,semmi oka nincs megölni olyat,aki pénzt ad neki.Én már csak ismerem.
-Köszi,hogy hogy szólsz.-mondta John majd kimentek.
Szuper.Egyedül maradtam Nathan-el.Csak ott ültünk és néztünk szótlanul a kanapén.De kínos ez a csend.-Mizu?-kérdeztem.Okos vagyok,hát jobban nem is tudhattam volna..
-Nem is tudom.Épp az van,hogy itt vagyunk Koreában,mert valakinek elrabolta az apja Selenát.
-Én..mindegy..hagyjuk.Ennyire nem érted,hogy nem én tehetek róla.
-De én értem.Bocsi,csak annyira ideges vagyok,hogy mi lehet Selel.
-Elhiszem.
*John szemszöge*
Amikor kiléptünk az ajtón Edward-el,akkor érezhető volt a levegőben a feszültség.Remélem Selnek nincs semmi baja.
-Ez az.-mondtam amikor megálltunk Edwardel a 226-os szoba előtt.Megnyomtam a csengőt.Semmi sem történt.Kb. 5 percig álltunk ott,hogy valaki jöjjön.
-Jövök.-mondta egy lágy hang.Ez szerintem Sel volt.
-Istenem.Sel,jól vagy?-oda közeledett hozzá Edward majd meg akarta ölelni,de inkább nem tette,mert Bradley ott állt Sel mellett egy pisztollyal.
-Gyertek be srácok.-mondta Bradleyl. Bementünk majd Sel bezárta az ajtót.
-Meg van akkor az összes pénz?
-Persze.Akár meg is számolhatja.Százasokba van.
-Jó,elhiszem.Most menjetek.Soha többet nem akarlak látni titeket.-mondta,majd felállt és kinyitotta az ajtót.Edward megfogta Sel kezét és úgy mentek ki.
-Higgye el Bradley.Mi sem akarjuk soha,de soha többet látni.-mondtam neki.Ő csak bólintott és közben gúnyosan mosolygott,majd becsukta az ajtót.
-Jól vagy Sel.-kérdeztem.
-Persze,csak egy kicsit fáj a fejem.
-Mutasd.-egy elég nagy seb volt a fején.Nem volt valami szép,de látszott,hogy gyógyul.
-Mit csinált veled ez a szemét?-kérdezte Edward.
-Hát egyszer sikerült elszöknöm,de leütött.
-Úr isten.El kéne vinni téged a kórházba.-mondta Edward.
-Nem hiszem.-mondtam.csendben mentünk tovább a folyosón.Amikor oda értünk a 125ös szoba elé,Sel oda adott valamit Edward-nek.Valami hosszú dolgot.Nem tudom,hogy mi lehetett az.
-John.Megtennéd,hogy bemész?Edward-el szeretnék beszélni.
-Persze.De majd ne sokára gyertek mert már a többiek várnak.
-Oké.
*Edward szemszöge*
Az ajtónk előtt Sel valami hosszú dolgot a kezembe nyomott,de oda súgta,hogy ameddig John nem megy be,addig ne nézzem meg . Sel beküldte Johnt majd félre húzott az ajtótól.
-Most már megnézheted.
-Ez egy terhességi teszt.
-Igen.És pozitív....
-Ez lenne a szállodánk?Ez egy luxus szálloda?-kérdeztem miközben állam leesett.
-Igen.Luxus szálloda ha lehet úgy mondani.Itt Koreában nincs olyan,ami ne lenne "luxus".Ez az ország,város elég gazdag.-Mondta Nathan.
-Értem.
Kijött a szállodából egy "pakkos ember".Így nevezte el azokat az embereket John,akik a szállodában dolgoznak.Nem értem miért,de az a legjobb,hogy John se tudja,elvileg csak úgy jött az ötlet.Amikor beléptünk a bejárati ajtón megint csak az állunkat keresgélhettük a srácokkal.Belülről még szebb mint kívülről.A lift belülről,kívülről is szép volt.Nocsak,egy szállodát dicsérek.Ilyen nem adódik meg sokszor.Szerintem mondanom sem kell,hogy a szobánk még szebb volt.A konyha hatalmas,a nappali is az,na de a szobánk..még gyönyörűbb.Edward és Nathan azon veszekedtek,hogy melyik szoba legyen az övéké.Az egyik szoba kb.10cm3-rel kisebb volt,mint a másik.
-Lau,döntsd el,hogy melyik legyen az én szobám.-mondta Edward.
-Fiúk.A fenébe is.Hagyjátok már abba a veszekedést.Nehogy belehaljatok,hogy egy kicsit kisebb az egyik szoba,mint a másik.Inkább azon kéne izgulni,hogy Sel merre van és,hogy megtaláljuk e egyáltalán.Nem ismeritek az apámat.-mondtam nekik idegesen.Jézusom.Ilyen még sosem volt.Kitört belőlem a veszekedés és az igazság osztás.-Annyit hallottam Edward-től,Selről,hogy milyen.Nincs szívem hagyni,hogy az apám megölje.Edward akkor menj az én szobámba,ha annyira nagyot akarsz,csak az isten szerelmére.Hagyjátok abba a veszekedést.
-Igazad van Lau.-mondta halkan,szomorúan Edward.-ilyen hülyeségen nem lenne szabad veszekednünk,amikor Sel élete van kockán.
-Szerintem most pakoljunk ki.-mondta John.-Lau.Utána megadod az apádnak a számát?
Erre csak bólintottam.10-05 perces pakolás után mindenki befejezte a dolgát és leültünk a nappaliban lévő kanapéra.Elővettem a mobilomat és megadtam John-ak az apám számát. Beütötte számot,majd hívta.Kihangosította és vártunk.
-Nocsak,nocsak.A szőke herceg felhívott.-mondta két nevetés közben.
-Hagyja abba.Itt van a lánya velünk.
-Laura?Hát már megint más mellé állt,mint az apja mellé?!..
-Igen apa.-mondtam neki.Egy kicsit bekönnyezett a szemem.Az azért már rossz értés,hogy egy lány apja bűnöző és még azt akarja,hogy segítsen neki embereket ölni.Szörnyű.Még egy bogarat sincs szívem megölni,nem hogy embert.Na de elég az ön sajnálkozásból.-apa,hol van Sel?Hol vagytok?
-Abba a szállodába,ahol ti vagytok.A 226-os szobába vagyunk. Selena jól van.De viszont a pénz megvan?
-Igen.Az összes.-mondta Edward.
-Akkor most menjünk?-kérdeztem.
-Igen.De csak 2 ember jöjjön.
-Jó.-mondtuk egyszerre Edwardel.
-Ugye rendőrök nincsenek veletek?
-Nincsenek apa.-nekem mindent el hisz.De amúgy tényleg nincsenek rendőrök velünk.
Kinyomta a telefon.
-Ki menjen?-kérdeztem.
-Szerintem John és Edward.-mondta Nath.
-Ne John és Laura menjen?Szerintem neki kéne.Az ő apja.-mondta Edward.
-Nem.Szó sem lehet róla Edward.Te barátnőd.-mondtam.
-De már nem.Csak volt.
-Edward ne makacskodj.Velem jössz és kész.-parancsolt rá John.
-Itt a pénz.-adta oda Nathan John-nak a pénzt.
-Járjatok sikerrel srácok.És óvatosan.De annyit mondok,ha fegyver van nála,már pedig tui,hogy van,akkor ne ijedjetek meg.Nem fog ölni.Ilyen helyeken nem öl.Meg amúgy is,semmi oka nincs megölni olyat,aki pénzt ad neki.Én már csak ismerem.
-Köszi,hogy hogy szólsz.-mondta John majd kimentek.
Szuper.Egyedül maradtam Nathan-el.Csak ott ültünk és néztünk szótlanul a kanapén.De kínos ez a csend.-Mizu?-kérdeztem.Okos vagyok,hát jobban nem is tudhattam volna..
-Nem is tudom.Épp az van,hogy itt vagyunk Koreában,mert valakinek elrabolta az apja Selenát.
-Én..mindegy..hagyjuk.Ennyire nem érted,hogy nem én tehetek róla.
-De én értem.Bocsi,csak annyira ideges vagyok,hogy mi lehet Selel.
-Elhiszem.
*John szemszöge*
Amikor kiléptünk az ajtón Edward-el,akkor érezhető volt a levegőben a feszültség.Remélem Selnek nincs semmi baja.
-Ez az.-mondtam amikor megálltunk Edwardel a 226-os szoba előtt.Megnyomtam a csengőt.Semmi sem történt.Kb. 5 percig álltunk ott,hogy valaki jöjjön.
-Jövök.-mondta egy lágy hang.Ez szerintem Sel volt.
-Istenem.Sel,jól vagy?-oda közeledett hozzá Edward majd meg akarta ölelni,de inkább nem tette,mert Bradley ott állt Sel mellett egy pisztollyal.
-Gyertek be srácok.-mondta Bradleyl. Bementünk majd Sel bezárta az ajtót.
-Meg van akkor az összes pénz?
-Persze.Akár meg is számolhatja.Százasokba van.
-Jó,elhiszem.Most menjetek.Soha többet nem akarlak látni titeket.-mondta,majd felállt és kinyitotta az ajtót.Edward megfogta Sel kezét és úgy mentek ki.
-Higgye el Bradley.Mi sem akarjuk soha,de soha többet látni.-mondtam neki.Ő csak bólintott és közben gúnyosan mosolygott,majd becsukta az ajtót.
-Jól vagy Sel.-kérdeztem.
-Persze,csak egy kicsit fáj a fejem.
-Mutasd.-egy elég nagy seb volt a fején.Nem volt valami szép,de látszott,hogy gyógyul.
-Mit csinált veled ez a szemét?-kérdezte Edward.
-Hát egyszer sikerült elszöknöm,de leütött.
-Úr isten.El kéne vinni téged a kórházba.-mondta Edward.
-Nem hiszem.-mondtam.csendben mentünk tovább a folyosón.Amikor oda értünk a 125ös szoba elé,Sel oda adott valamit Edward-nek.Valami hosszú dolgot.Nem tudom,hogy mi lehetett az.
-John.Megtennéd,hogy bemész?Edward-el szeretnék beszélni.
-Persze.De majd ne sokára gyertek mert már a többiek várnak.
-Oké.
*Edward szemszöge*
Az ajtónk előtt Sel valami hosszú dolgot a kezembe nyomott,de oda súgta,hogy ameddig John nem megy be,addig ne nézzem meg . Sel beküldte Johnt majd félre húzott az ajtótól.
-Most már megnézheted.
-Ez egy terhességi teszt.
-Igen.És pozitív....